Nahát, ez remek, mondhatni mámorító. A tegnapi nap után rajtunk, nemzeti radikálisokon röhög az egész ballib média, ráadásul az úgynevezett magunkfajták is bebizonyították, összefogásról elmélkedni hiú ábránd.
Kezdjük talán a legelején. Tegnap délután néhány barátommal kilátogattunk a Hősök terére, ahol több százezer, főként Fidesz szavazó, zászló lengető, Orbán hívő birka próbálta meggyőzni parlamenti honatyáinkat és honanyáinkat az előrehozott választások szükségességéről. Ők azok, akik lassan három év után sem képesek felfogni, az efféle békés mesedélutánokkal képtelenek vagyunk bármiféle eredményt felmutatni...
A tömegben összefutottunk Budaházy Gyurival, aki a partvonal mellől figyelte az eseményeket. Mivel nem igazán tudtunk a rendezvényt követő haditervről, ezért hozzá csapódtunk.
6 óra után kiürült a Hősök tere, a tömeg nagyobbik része hazaindult Heti hetest nézni, az elszántabbak viszont (még mindig több ezren) a Kossuth tér felé vették az irányt. Egy darabig a együtt vonultunk, majd körülbelül 30-an, Budaházy vezetésével a Szabadság tér felé igyekeztük megközelíteni a Parlamentet. Itt történt az első komolyabb atrocitás...
Az alábbi videón tökéletesen megfigyelhető, amint az ávós csicskák minden ok nélkül nekünk rontanak, majd egy fiatal lányt, aki nem mellesleg egy nagyon kedves barátom és pont mögöttem szaladt, durván a földre lökik és lefújják cr gázzal. Egyedül Gyuri volt kellően fürge, őt nem sikerült fülön csípniük a derék rendőrbűnözőknek, engem megragadtak és már vittek is volna az V. kerületi kapitányságra (azért, mert futottam?????), ha az egyik droid nem szól oda társának; " engedd el, nem vihetünk be senkit".
Visszarohantam hát a lefújt, felborított leányzóhoz és egy másik cimborámmal átkarolva odakísértük az első szembejövő padhoz.
Aki kapott már az újfajta, rendszeresített könnygázból, az jól tudja miféle szenvedésekkel jár eme bizonyítottan rákkeltő vegyi anyag belélegzése. Szerencsétlen Flávia hosszú percekig hörgött, fulladt, ráadásul képtelen volt visszanyerni látását, ezért mentőt hívtunk hozzá, akik 20 perc alatt életet leheltek bele.
Újult erővel indultunk a Kossuth térre, ahol csatlakoztunk 4-5 ezer változásért kiáltó bajtársunkhoz. Nem sokkal ezután szót kért és a pódiumra lépett Budaházy György, aki a maga nyers modorában felelősségre vonta a rend héber őreit és szembesítette őket minősíthetetlen viselkedésükkel. Habár a rögtönzött monológ érzelmileg túlfűtött, a politikai pártok retorikájától mereven eltérő volt, úgy gondolom a Magyar Gárdának mégsem kellett volna közbelépni.
Ha egy efféle mozgalom az igazság napvilágra kerülését vállalhatatlannak tartja és cserben hagyva több ezer hazafit inkább kereket old (lásd az alábbi zsindex videó, ahol sajnos engem is megörökített az operatőr), akkor azt hiszem nagyobb a baj, mint azt legszörnyűbb rémálmainkban gondoltuk volna.
El kell döntenie a Jobbiknak és a Magyar Gárdának végre, hova és ki mellé állnak. Fontosabb-e a parlamentbe kerülés és a "szalonképes" megjelenés, vagy valóban egy tettre kész radikális pártról és szervezetről beszélhetünk, akik a nemzet érdekeit tartják szem előtt. Lassan a Fidesz szintjére süllyed az említett párt és egy lesz a hatalom hajhászó, népnyúzó bitangok közül...
A következő szánalmas aktus egy villamos megállítása volt. Néhány balfasz a sínekre vonult, leállítva ezzel a forgalmat, mindez természetesen elítélendő és vállalhatatlan. A már oly sokszor provokátornak kikiáltott Budaházy György igyekezett csitítani a kedélyeket, majd miután nem járt sikerrel, maga mellé gyűjtött körülbelül 50-60 hazafit és az Erzsébet tér felé vette az irányt. Mi is vele tartottunk.
Hangos RIA-RIA-HUNGÁRIA közepette érkeztünk Gödör nevezetű liberális borzadályhoz, hogy egyik bajtársunk gyermekének születését egy korsó sör elfogyasztásával megünnepeljük. Látnotok kellett volna a drogosok fejét, amikor megérkeztünk. Fél pillanat alatt kiürült a kinti helység, mi pedig leültünk végre és azt ecsetelgettük, mi lenne, ha ez lenne az új törzshelyünk...
Alig kortyoltunk bele a kellően hideg, ám szörnyen vízízű nedűbe, egy csapat rohamdroid érkezett és megkezdődött az igazoltatás.Sajnos a liberálisokat valami furcsa okból kifolyólag elfelejtették ellenőrizni és arra a kérdésre sem kaptunk választ, miért kell egy csapat ünneplő fiatalt ennyire szemmel tartani. Valószínűleg mindennaposak az ilyen és hasonló rendőri akciók, bár itt a VIII. kerületben érezhetném magam ennyire biztonságban.
Miután kipihentük magunkat. meglátogattuk a zsinagógát, természetesen rendőri kísérettel, hiszen egy mikrobusz követett bennünket fáradhatatlanul. Megpróbáltuk kicselezni őket és egy kis mellékutcába fordultunk, ahol újabb kíséretet kaptunk.
Vagy 10 - 12 rendőrségi mikrobuszból előpattant 50-60 ávós pribék és ismét igazoltatásba fogtak, de ezúttal a ruházat átvizsgálás (gyengébbek kedvéért motozás) sem maradt el. A pék, aki a falhoz nyomott nem tudom mit akart tőlem, de már-már a boxszeralsómban matatott, szinte könyörögnöm kellett, hogy fejezze be a tapizást.
Mivel már este 11 óra körül járt az idő, ezért az Astoriához érve érzékeny búcsút vettünk egymástól és 14-én való találkozást Szebb Jövőt felkiáltással szentesítettük.
Most itthon ülök, a különféle internetes portálok beszámolóit böngészem és mérhetetlenül szomorú vagyok. Budaházynak nem kellett volna elszaladni, A Gárdának nem kellett volna leráncigálni őt a színpadról, majd fürdős kurvaként elvonulni, a Jobbiknak nem kellett volna elhatárolódni, a drukkereknek nem kellett volna villamossal hadakozni, közösen, bátran és fegyelmezetten kellett volna kiállnunk céljainkért. Kitűnően működik a bolsi oszd meg és uralkodj taktika, mi pedig ostoba módon újra és újra besétálunk a csapdába...
Mikor fogadjuk meg végre Szabó Dezső örökérvényű szavait; "Minden magyar felelős minden magyarért" és mikor értjük meg; csak együtt győzhetünk?
Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok, s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben. Egy szándék, egy akarat, egy cselekedet öreg Isten parancsa szerint. Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön.
Utolsó kommentek