Olyan pazar kis "szívrohamot" produkáltam tegnap, hogy bárki megirigyelhette volna. Elfehéredtem, szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, kivert a víz és kis híján el is ájultam.
Édesanyám természetesen azonnal hívta a mentőket, akik ugyan nem siettek túlzottan, hiába "haldokoltam" rendületlenül, végül azért csak megérkeztek.
Kötelező köröket lefutottuk; vérnyomás mérés ( kissé magas), EKG (szapora szívverés, tankönyvi példa), stb. és máris kész a diagnózis; pánikbeteg vagyok.
Na basszus, szépen nézek ki, még hogy én pánikbeteg... Igaz, az utóbbi időben borzasztó sokat idegeskedtem, éjszakáztam, ittam, dohányoztam, keveset pihentem, de azért ez mégiscsak túlzás.
Bár a statisztikák szerint minden ötödik velem egykorú fiatalt érinti ez a betegség, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy dilinyós lettem.
Mostantól nem dohányozhatok, ihatok és rendszeres illetve egészséges életet kell(ene) élnem. Nem fogom kibírni...
*UPDATE: Most sem vagyok valami fényesen...
Utolsó kommentek