Lehet, hogy már bemásoltam ide ezt az Ossian idézetet, de pont leszarom. Úgyanúgy érzek, mint annó, 16 évesen. A világ változik, a rock örök!
Utálta nagyon az iskolát,
A sok nagyképű, beképzelt, okos dumát.
Kiszúrták gyorsan: ez más mint a többi,
Erővel, szép szóval megkell hát törni őt.
Nem hagyták békén, hát vissza szólt párszor,
Kirúgták gyorsan, elég a szóból .
Elé álltak a szemébe néztek,
Probléma vagy, nem kellesz senkinek.
Éppen úgy érzett, szeretetre vágyott,
Éppen úgy ahogyan mások,
Hogy elfogadják önmagát az embert,
Próbálta százszor és ezerszer.
Van egy srác, akarom, hogy tudjad,
Köztünk él, nem jobb és nem rosszabb,
Lelkében ezerfokos lázzal,
Haragban az egész világgal.
Otthon már várta a felszentelt szöveg,
"Így nem lehet élni mi lesz belőled?"
Dobd a tűzre a rocker ruhát,
A válasz: "Nem!" s az ütés se' fájt.
Nem akart mást csak szabadnak lenni,
A saját életét, sajátként élni.
Érezte közel az este,
Mikor el fog majd menni, nagyon-nagyon messze.
Van egy srác akarom, hogy tudjad.
Köztünk él övé is a holnap
Lelkében ezerfokos lázzal
Haragban egy durva világgal
Utolsó kommentek