Épp a reggeli kávémat szürcsölgettem és igyekeztem átfutni a "fontos" híreket, amikor is a szentkoronaradio.com weboldalon ráakadtam az alábbi kis szösszenetre:

Véget vetett házasságának az a 28 éves brit nő, akit kétszer is megcsalt a férje, igaz, csak virtuálisan, a Second Life internetes játékban. Az elhagyott férj már el is jegyezte az egyik hölgyet, akivel kalandba keveredett - de ezt is csak virtuálisan tette. Betegek ezek... (teljes cikk ITT)

Komolyan mondom eszem, faszom megáll... Világ életemben kiütést kaptam azon emberszabású egyedektől, akik nem képesek elkülöníteni a virtuális világot a valóságtól.

Sajnos a fiatalok (no és egyre több felnőtt is) jelentős része egész nap a számítógép előtt tesped. Zabálják a chipset, öntik az arcukba a lónyálat, közben pedig "osztogatják a fejeseket", vagy Azeroth világában vaddisznókra vadásznak.

Nincsenek igazi barátaik, nem járnak szórakozni, nem érdekli őket a külvilág, csak akkor érzik magukat biztonságban, ha a monitort bámulhatják vérvörös szemmel.

Olykor összegyűlnek ezek a roncsok és nagyszabású partykat (LAN) rendeznek, ahol természetesen nem ismerkednek, buliznak, a változatosság kedvéért megint csak játszanak... Sokan közülük különféle kábítószerekhez menekülnek, legtöbbjük depressziós és életunt. Tisztelet a kivételnek!

Nehogy félreértsük egymást! Az ég világon semmi bajom a játékokkal, néha jómagam is leülök egy-két órát Fifázni, de pontosan tudom hol a határ és soha, semmi pénzért nem cserélnék el egy jófajta beszélgetős-iszogatós estét, még földöntúli kockulós gyönyörökért sem!