Adjon az Isten!
Ahogy ígértem, a Műveleti Terület néhány hét "üzemzavar" után ismét teljes kapacitással működik. A korábbi csökkentett üzemmód okait később talán megosztom a Kedves Olvasókkal is, addig türelem, kitartás és éljen "Szászaszi"!
Péntek délután újabb csapás érte a Műveleti Terület hánytatott sorsú szerkesztőjét, azaz szerény személyemet. Jánoshalmára utaztunk Barátaimmal, hogy megünnepeljük Mutant cimbora közelgő neve napját. Nyugodt, eseménytelen vonatozásra számítottunk, de a legsötétebb rémálmaink váltak valóra...
Természetesen előre felszerelkeztünk a kellő mennyiségű alkohol tartalmú szeszes itallal, megvettük a vonatjegyeket, majd kibattyogtunk a 9-es vágányhoz és felszálltunk a Belgrádba (Nándorfehérvár) tartó IC-re. Kissé szégyenkezve konstatáltuk, hogy mérföldekkel tisztább, igényesebb, kulturáltabb kocsikat üzemeltetnek balkáni szomszédaink, mint magyar kollégáik. Sehol egy összefirkált falfelület, nincsenek szakadozó, elnyűtt üléshuzatok, a terjengő húgyszag is magyar sajátosság lehet...
Kiskunhalasig (itt kellett átszállnunk) minden rendben zajlott, sörözgettünk, beszélgettünk, elvoltunk, mint az a bizonyos befőtt. Halason sietve kapkodtuk össze motyónkat (főleg én), ami később végzetes baklövésnek bizonyult. Mivel a csatlakozáshoz egy teljes órát kellett várnunk, úgy döntöttünk beülünk a közeli cukrászdába és különféle gasztronómiai különlegességekkel kényeztetjük magunkat.
Már nyúltam volna a pénztárcám után, hogy megszámoljam a rendelkezésemre álló pénzmagot, de a tárca felszívódott, mint a kámfor, bennem pedig megállt az ütő. Gyorsan átkutattam a zsebeimet, kirámoltam a málhámból, de ahelyett, hogy ráleltem volna, újabb jeges rémület fogott el: az irattartómnak is lába kélt, benne minden személyes papírommal, bankkártyával...
Folyt.köv.
Utolsó kommentek