Ellenségeink - mert se nem honfitársaink, se nem egyszerű ellenfeleink ezek - újra kihívnak bennünket szombaton. Revansot követelnek. Új Hollán Ernő utca készül szombaton, de még nagyobb. Megint jön a söpredék, hogy bennünket utcáinkról kiszorítson. Új honfoglalók akarják maguknak Budapestet.
Nem csak patetikus szavak ezek. Akinek van szeme, lásson. Tudjuk, kik vonulnak fel szombaton, "Magyar Chartának" hazudva magukat, mintha valamiféle össznemzeti, elsöprő többséget képviselnének. Aprócska, vinnyogó, egyre olvadó klikk ez, akik a bűnözőket, a degeneráltakat, a káoszt és az őrületet szabadítják ránk. Lelki és szellemi nyomorékok, pállott elmék felvonulása közeleg, fegyverek árnyékéban, vasrácsok védelmében. Magyarok kizárva. Azaz szerintük bezárva: most már ők a magyarok. Hogy ki a magyar, azt ők mondják meg.
De félnek, pedig még ki sem jöttek. Először megfutamodtak szeptember 6-án, a Hősök terén, ahová el se mertek jönni. Rettegtek attól, hogy kiderül, ők vannak kevesebben, jóval kevesebben. Nem a Molotov-koktél az ő igazi félelmük, hanem a valóság. Nem nekünk hazudtak reggel, délben és este, hanem maguknak. Azt, hogy nyeregben vannak. Azt, hogy az ő káoszuk rendet szül, hogy az ő rombolásukból új aranykor fakad. Végső győzelemről ábrándoznak egy lerombolt birodalom utolsó mentsvárában. Hisznek abban, hogy van még visszaút. Pedig nincs. Már csak egy maroknyi bűnözőre számíthatnak, akik hajlandóak még velük közösködni.
És félnek, ez látszik azon, amit terveznek. Hogy is kezdődött? "Tarka magyar!" Meg: "Foglaljuk vissza az utcákat!" Aztán fogyott az a nagy akarat, fogyott a mersz. Hát, talán az Andrássy utat mégse foglaljuk vissza. Izé. A Hősök terét se. Akkor mit? Mondjuk a Deák teret? Ahhoz is kevesen leszünk. Végül mire jutottak? Legyen a Roosevelt tér, ahonnan a jól védhető rakparton, ezernyi fegyveres gyűrűjében elkullognak a Kossuth térig, és ott győzelmet nyilvánítanak. Kin? Kivel? Csak nem azokkal, akik a szomszédos Olimpiai parkban rettegnek, olyannyira, hogy vonulni se mernek, pedig nemrég még a Lánchidat akarták? Csak nem megtudták, hogy az nem védhető jól? Nevetséges.
A tér a miénk! Az utca a miénk! Húzzák csak meg magukat, közlekedjenek a fal mellett. Egyszerűen semmik vagytok, héj, héj! Szombaton mi leszünk a Hősök terén, és ti nem jöhettek oda, és mi vonulunk az Andrássy úton, nem ti.
Minden magyar ember jöjjön szombaton, 15 órakor a Hősök terére, ahol ismét ott lesz minden magyar nemzeti radikális szervezet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomtól a Jobbikig. Tiszta és egészséges országot akarunk, nem cigányok dúlta, szétlopott, korrupt rendőrállamot. A Hősök terén beszédek hangzanak el, majd végigvonulunk a városon, a Szabadság téri szovjet szégyenemlékműhöz. Ott pedig ezernyi pár cipőt helyezünk majd el, ki-ki saját meggyilkolt családtagjai, barátai, ismerősei, vagy egyszerűen nemzettársai mementójaként. Sokkal, sokkal több cipő lesz ott, mint hinnénk. Köztük lesz egy 1956-os hősi halott eredeti, máig megőrzött cipője, és szegény Szögi Lajos tanár úr lábbelije is. Mi így emlékezünk meg a magyar Golgotáról, amit nem őriznek hollywoodi filmek, csak a mi emlékezetünk.
Ők pedig sikoltozzanak a félelemtől a Kossuth téren. Lássák meg azoknak a kiontott vérét, akiket ők mészároltattak ott halomra, amiért lyukas zászló alatt merészeltek felvonulni. Folyjon a vér, amit csak ők látnak. Folyjon a kezükre, amit magyarokra emeltek, ragadjon tőle bőrük, és üvöltve vergődjenek benne, mert a félelem, amit éreznek, nem más, mint a mi vérünk, ami rájuk tapad. Abba a tengerbe fúljanak végre, amit belőlünk fakasztottak.
Szombat, 15 óra, Hősök tere. Mindenki hozzon egy pár cipőt hőseink emlékére. Szebb jövőt!
(Tomcat - Bombagyár)
Igyekszem hűen dokumentálni majd a holnapi megmozdulás minden lényeges rezdülését és egy kiváló videó-beszámolóval jelentkezem majd vasárnap! Kitartás!
Utolsó kommentek