Az őszödi beszéd kirobbanását követően hamar rutinos tüntetővé váltam. Nap, mint nap kijártunk Kedvesemmel és közös barátainkal a Kossuth térre, talán még azt is elhittük, hogy közös erővel, türelemmel és sok-sok kitartással sikerülhet elzavarnunk Gyurcsány Ferencet és vad kompániáját.

Ott voltunk az MTV-székház ostrománál, október 23-án a barikádok mögött, természetesen mindvégig békés, jogkövető állampolgárként. Szerencsénk volt, hiszen komolyabb sérülés nélkül megúsztuk a soha nem láttot, brutális rendőrterrort, nem lőtték ki a szemünket, nem rúgdostak félholtra, még csak le sem tartóztattak bennünket.

Ahogy "Ferenc testvér" megjósolta (Lehet tüntetni a parlament előtt. Majd megunják és hazamennek"), a kibontakozó forradalom elvesztette erejét, az emberek pedig hitüket. Azóta sem látni annyi  tettre kész, változást egyként óhajtó hazafit (korra, nemre való tekintet nélkül), mint azokban a történelmi időkben.

Bár rengetegen feladták, maradt egy igazán elszánt mag, akik nem a sült galambra várnak. Ők azok, akik nem értenek egyet Orbán Viktor időhúzó, ál-jobboldali politikájával, szépen hangzó szólamok helyett igazi változást akarnak és ezért készek tenni is.

Természetesen többségük nem az erőszak híve, még véletlenül sem jut eszükbe molotov-koktéllal és utcakővel hadakozni, de nem hajlandóak bírka módon igába hajtani a fejüket és ha megtámadják őket (volt már rá példa, aki mást mond, hazudik),védekeznek... Őket nevezi szisztematikusan csőcseléknek a baloldali média.

Vannak köztü(n)k provokátorok. Vannak... Ők azok, akik minden erkölcsi, ideológiai meggyőződés nélkül,csupán a balhé kedvéért járnak a különféle rendezvényekre, akiket ha megkérdeznénk mikor volt Trianon, vagy mettől meddig uralkodott Szent István királyunk, bámulnának, mint borjú az újkapura (és betörnék az orrunkat). Akad közöttük olyan is, akiket a kormánypártok béreltek fel, hogy ki lehessen játszani a náci kártyát és a közvéleményt a tüntetők ellen lehessen hangolni, de őket nem Budaházy, Toroczkai, vagy Tomcat társaságában kell keresni.

A mi felelősségünk, hogy felismerjük őket. Figyeljük a körülöttünk álló emberek viselkedését és ha erősen koncentrálunk, kiszűrhetjük a nem odaillő elemeket. Többnyire sörös üveget szorongatnak, hangoskodnak, a rendezvény szervezőit és a magunkfajtákat sértegetik.

Ha ilyen embert (embereket) vélünk felfedezni a tömegben, a legjobb megoldás, ha azonnal szólunk demonstrációt biztosító személyeknek, akik elvezetik az illetőt (Többször láttunk már ilyet pl. a Magyar Gárda rendezvényein). Ha nem találunk egyet sem a közelben, akkor próbáljuk meg határozottan, erélyesen felszólítani a provokáló magatartás befejezésére. Legvégső esetben essünk neki és verjük a fejét valami kemény tárgyba, abból talán már ő is megérti, hogy nem tűrjük el bomlasztó magatartását.

Nem vagyunk ostoba, őrjöngő állatok! Nem célunk darabokra szedni Budapestet, tudunk kellő méltósággal is tüntetni. Érdekes módon még egyszer sem volt komolyabb rendbontás a Bombagyár által szervezett demonstrációkon, kellő körültekintéssel el tudták kerülni a belső  atrocitásokat.

Még nem érkezett el az idő a fegyveres ellenálláshoz...