Több témáról is szerettem volna megemlékezni mostanában, mégis a legfrissebb gondolataimat fogom megosztani a kedves olvasóval. Néhány nappal ezelőtt szokásomtól eltérően a televíziót bámultam, amikor is sikerült belefutnom BBC Hard Talk című műsorába. Épp a volt londoni polgármester, egyben a brit munkáspárt ex-képviselője, Ken Livingstone volt a vendég és arról folyt a diskurzus, mit és hogyan rontottak el a brit politika baloldalán.

Őszintén szólva nem különösebben foglalkoztat a szigetországi belpolitika, megvan nekünk itthon a magunk baja, sokszor a hazai kaotikus állapotokat is csak 100%-os koncentrációval vagyok képes követni, előfordul, hogy úgy sem. Ami a képernyő elé láncolt, az a riporter, Stephen Sackur mérhetetlen profizmusa volt, amellyel az interjú alanyt kezelte. A szűk fél óra alatt számlálhatatlan kényes kérdés került szóba, kezdve a munkáspárt betartatlan ígéreteitől a londoni választók szándékos megtévesztéséig. Öröm volt nézni, miként gyöngyözik Livingstone úr homloka a kőkemény kérdések hallatán, macska egér harc kezdett kibontakozni a kamerák kereszttüzében.

Számomra, mint egyszeri magyar tévénéző, aki Frei Tamásokat, Baló Györgyöket, Havas Henrikeket vagyok kénytelen az újságírás és televíziózás fenoménjeinek tekinteni, egyszerűen lenyűgöző volt látni, milyen is valójában a független, objektív tájékoztatás. Nem volt "alákérdezés", nyalizás, lábhoz dörgölőzés, ahogy itthon megszokhattuk, csak lényegre törő, kemény beszélgetés, azaz Hard Talk.

Képzeljük el Bajnai Gordont mondjuk a Napkeltében, ahol a Wallis Rt. bűncselekményeiről faggatják, vagy a nemzet anyósát, Lendvai Ildikót, amint az MSZP korrupciós ügyeit kénytelen megmagyarázni ország világ előtt, mert teszem azt, a szakmájuk iránt elkötelezett riporterek nem hagyják mellékvágányra terelni a beszélgetést. Ugye, hogy elképzelhetetlen?

Az elmúlt 20 évben magyar politikus egyetlen alkalommal volt kénytelen "idegenben játszani", mégpedig Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnökünk, annó 2006-ban. A CNN készített vele interjút az őszödi hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülése után, emlékezetes negyed óra volt, annyi szent.

- Ez arcátlan hazugság volt az embereknek.Vagy nem volt elég bátor, hogy ne hazudjon?

- Akkor, abban a másfél évben, amikor hazudott az embereknek, mi játszódott le a fejében? Mit érzett, amikor az ország népe előtt állt és nem az igazat mondta nekik, amikor az lenne a kötelessége, hogy vezesse őket, mire gondolt, mi játszódott le önben?

- Megszegte az alapvető elvet, ami a politikusok kötelessége, hogy őszinték legyenek. Ezt megszegte. Most hogyan várja el, hogy elfogadják, amit mondott?

- Elfogadható, hogy hazudjon? Ön nagy válságban van.

- Tovább hazudott volna, mert nem elég erős a nagy változtatásokhoz, reformokhoz.

Szívből remélem, hogy a jelenlegi zsurnaliszta  palánták, illetve pályakezdő tollforgatók képesek lesznek lerázni magukról mindazt a mocskot, amelyet elődeik hagytak rájuk örökségül  és hasonló színvonallal művelik  majd ezt a nemes mesterséget, mint a Hard Talk, vagy a CNN munkatársai, a Havas féle médiaiskolákat pedig, ha képletesen is, de a porba döngölik a szakma érdekében...

Kívánok mindehhez kellő kitartás Nekik és Szebb Jövőt!