A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Elérhetőség

E-mail: muveletiterulet@gmail.com

Utolsó kommentek

Hírek

Kuruc.info

Tiszádicsák 3.0 - Kul-túra

2009.06.25. 11:23 | Magyarsag | komment

Trehány disznó vagyok (zsidaj olvasóknak lehet liba is). 9 napja írtam utoljára Tiszaeszlárról és az ott eltöltött fájintos napról, néhányan már rágták is emiatt a fülemet. Engedve a nép makacs követelésének megerőltetem magamat és visszabújok a krónikás szerepébe.

Az előzményekkel nem fárasztanék senkit, aki lemaradt volna a 4 részes trilógia első két epizódjáról, pár kattintással pótolhatja mulasztását.

1. Rész

2. Rész

09:00 Miután kisebb nehézségek árán sikerült kinyitnom szemeimet, döbbenten tapasztaltam, Zsolti mellett aludtam át az egész éjszakát. Persze nincs ebben semmi meglepő, ugyanis két külön matrac őrizte álmunkat, de hajnalok hajnalán nehezebben forognak azok a bizonyos fogaskerekek, beletelt egy kis időbe, mire sikerült átlátnom a helyzetet.

09:15 Megmutatkozott empatikus lényem a maga teljességében, ugyanis kíméletlenül felékeltettem a többi hétalvót, lévén ha én ébren vagyok, más se aludjon. Mondanom sem kell, nem igazán díjazták jószándékú akciómat, de legalább kikászálódtak az ágyból és indulhatott egy új nap.

09:40 Kint ücsörögtünk a ház előtt, R. a fejét fájlalta és újabb cataflam után nézett, Zsolti a gyomrát szorongatta és elborzadva gondolt mindenféle szeszes italra. Bence és jómagam, a két "darkhuligán" ismét belecsaptunk a lecsóba, elkezdtünk pálinkázni éhgyomorra. A harmadik felest követően házigazdánk kitűnő tojásrántottát rittyentett elénk, amely tényleg nagyon ott volt a szeren (kolbászkarikák, meg ami kell), csak az a néhány darab tojáshéj vont le egy picit reggelink élvezeti értékéből.

10:20 Végre R. is hellyel-közzel "meggyógyult" és kiváló házi tündérként ismét terülj terülj asztalkámat varázsolt elénk. R. szolidan iddogált, Zsotyesz az ásványvizet pusztította, a két rocker palánta (Bence és én, a gyengébbek kedvéért) sem hazudtolta meg önmagát, vedeltek, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A kertben található cseresznyefát majdnem teljes egészében lelegeltük, mire végre rászántuk magunkat, hogy ellátogassunk Solymosi Eszter síremlékéhez.

11:25 Fekete felhők gyülekeztek fejünk felett, ám hiába könyörögtem, várjuk meg az égi háború végét, a többség leszavazott és miután letisztítottuk sártól bemocskolódott bakancsunkat, elindultunk a falu szélén található temetőbe. A gyalogtúra többnyire eseménytelenül zajlott, leszámítva azt az apróságot, hogy mindenféle bogyóval igyekeztünk megdobálni egymást, tisztes távolságból. Kicsit megáztunk, de ilyen semmiséggel nem foglalkozik az ember, szerencsésen eljutottunk a takaros kis sírkertbe.

12:10 Megérkeztünk a zsidók által kegyetlenül meggyilkolt kis parasztlány síremlékéhez, ahol fejet hajtottunk és gondolatban visszautaztunk az időben 127 évet. Sajnos koszorút, vagy virágot nem tudtunk venni, pedig úgy lett volna az igazi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

13:00 Visszaértünk R. házához, aki egy vadász csúzlival kezdett lövöldözni ránk, mintegy megtorlásképpen a korábbi bogyó hajigálásra . Muníció gyanánt cseresznyét használt, Bencével csak nagy nehézségek árán sikerült bemenekülnünk  a sufniba. Miután valamennyire kipihentük magunkat, elindultunk megnézni az egykori zsinagóga maradványait.

13:35 Megérkeztünk arra a lápos-mocsaras területre, ahol egykoron a biboldók temploma állt. Hódolatunk jeléül pestiesen szólva kiengedtük a fáradt olajat, körbejártuk a romokat, majd ijedten konstatáltuk, hogy elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntötték volna... Rohantunk vissza vendéglátónk kuckójába, de hiába, bőrig áztunk, még a bokszer alsónkból is csavarni lehetett a vizet.

14:20 Miután megszárítkoztunk és megbeszéltük a látottakat, Bencével bejelentettük, hogy hazamegyünk. Szívesen maradtunk volna még egy napot, de Bencének nem volt választási lehetősége, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy elindulunk, Zsoltiék pedig másnap, szombaton jönnek utánunk.

15:00 Megköszöntük a hibátlan vendéglátást és útnak indultunk a tiszaeszlári vasútállomás felé. Egyszerű, unalmas gyaloglásnak tűnt, mégis kalandos út lett belőle. De erről majd legközelebb mesélek...

Következő, egyben befejező részünkben a hazaút viszontagságait osztom meg Veletek és végre fény derül majd arra is, hogyan született meg a Tiszádicsák név.

Szabadságot!

Címkék: utazás magyarság vérvád műveleti terület tiszaeszlár solymosi eszter

A bejegyzés trackback címe:

https://muveletiterulet.blog.hu/api/trackback/id/tr211207349
süti beállítások módosítása