Ott hagytam abba tegnap, hogy vert seregként megérkeztünk R. cimboránk házához és megkezdődött az össznépi tivornya. No persze nem mindenkinek, ugyanis az illuminált állapotban leledző Bence néhány katona szalonna és két-három feles jófajta házipáleszt követően meglátogatta Paffot, a bűvös sárkányt, aki köztudottan Álomország tengerpartján tölti napjait.
Zsolt, R. és jómagam Tiszaeszlár nevezetességeit igyekeztünk feltérképezni, ezért a turisták által leginkább kedvelt közeli kiskocsmába mentünk. Sörözgettünk, beszélgettünk, mikor is egy szimpatikus kopasz fiatalember lépett asztalunkhoz, majd leült közénk. Ő volt Geremi.
Eleinte nem értettük miért beszél olyan fura akcentussal, ám hamar kiderült, egy Pennsylvaniából ideszakadt amerikaival van dolgunk, aki a külügyminisztériumnak dolgozik, szereti a sört, a baseballt, a country zenét, a Jobbikot, a Kárpátiát, a Fradit, Magyarországot. Nem szerette a kosárlabdát ("néger sport"), a románokat ("büdös szőröstalpú románok), a cigányokat és ha megisszák a piáját (azt ki szereti???).
Így üldögéltünk egy darabig, mígnem két leányzó (testvérek) is csatlakozott hozzánk. Nem szeretek degradálóan fogalmazni a női nem kapcsán, hiszen mindenki tudja, a magyar lányok a legszebbek széles e világon, de ezek a hölgyemények olyan csúnyák voltak, hogy az édesanyjuk szatyorban hordta őket óvodába. Zsolti persze nem zavartatta magát, elkezdett szolidan nyomulni, kevés sikerrel.
Útközben valahogy két 20 év körüli kan cigány is az asztalunknál termett, én árgus szemekkel figyeltem értékeinket, amíg Zsolt és R. beszélgetett velük.Állítólag rendesek voltak, de akkor hová tűnhetett R. vadi új napszemüvege...?
Néhány órával és jó pár üveg sörrel később telefonált Bence és jelezte, sikerült kipihenni a vonat út viszontagságait és kész az újabb alkoholizálásra. R. nagy nehezen elvánszorgott érte, így már teljes volt a létszám: cigányok, rondaságok, Geremi és mi magunk.
Este 11-ig folytathattuk a piázgatást, amikor is elkezdett szakadni az eső, mi pedig úgy döntöttünk vissza indulunk házigizdánk kunyhójába. Zsolti és R. lekapták pólójukat és közszemlére tették hab testüket, Zsolti pedig nekem "könyörgött", győzzem meg a két gráciát, tartsanak velünk. Szerencsére úgy döntöttek hazamennek, így hát elköszöntünk tőlük és Geremitől és mi is "hazatértünk". Jómagam elprivatizáltam egy sörös korsót, mivel színültig volt még árpalével, másnap természetesen visszaszolgáltattam a jogos tulajdonosnak. Az igazi őrület akkor kezdődött, mikor visszaértünk szállásunkra...
Újfent nekiálltunk pálinkázgatni, ami nem lett volna baj, ha Zsolti és R. nem lettek volna készen, mint a mateklecke. Bencével ültünk az ágyon és sírva röhögtünk az "állatokon". Ugráltak, pogóztak, kurjongattak, a matracokat püfölték, baseball ütővel simogatták egymást, igazi "kirúgjuk a ház oldalát hangulat" uralkodott a nagy szobában.
(Zsolti KO)
R. betört két ablakot, majd nekiesett a falnak és ököllel ütötte, mert nem kapott választ a "Ki vagy te, kinek képzeled magad" kérdésre. Nem tudjuk mi történhetett vele, sosem gondoltuk volna, hogy így el tudja ereszteni magát. Szerencsére hamar lehiggadtak a srácok és vége lett a műsornak, ledőltek aludni.
Bencével még elfogyasztottunk néhány pálinkát, kimentünk sétálni egyet a szakadó esőben, ordibáltunk egy jót, majd mi is nyugovóra tértünk. Másnap újabb izgalmak vártak bennünket.
Holnap a négy részes trilógia harmadik epizódját olvashatjátok.
Utolsó kommentek