No Kedveskéim, ahogy ígértem, újra itt vagyok és olyan dolgokat mesélek most Nektek, hogy a szátok is tátva marad.
Úgy terveztem, egy könnyen emészthető, humoros glosszán keresztül tárom elétek szerda esti megpróbáltatásaimat, de akármennyire igyekeztem, semmi mulatságos nem jutott eszembe a történtekkel kapcsolatban. Marad tehát a sivár valóság, minden felesleges cifrázás nélkül, de azért remélem nincs harag...Ha érdekel mi történt épp egy hete, akkor kattints a tovább gombra!
Szerda este, 11 óra magasságában hazafelé tartottam két cimborámmal egyetemben. Előzőleg a Thököly út Hungária krt. sarkán található nemzeti sörözőben múlattuk az időt, ám egyikünk sem ivott többet a kelleténél, bizton állíthatom, nem voltunk részegek. Utolsó üveg sörünket út közben terveztük elfogyasztani, így kifizettük a betét díjat és útnak indultunk a VIII. kerület szívébe.
A Keleti pályaudvartól 24-es villamossal szándékoztunk tovább utazni a Salgótarjáni utcáig, ám lekéstük az utolsó járatot, ezért gyalogolnunk kellett. A Mosonyi utcában található rendőrségi "objektum" mellett elhaladván (az épületet a Mosonyi és a Festetics utca is érinti, mi a Festetics utcán haladva igyekeztünk a Fiumei úthoz) SÜN-özni kezdtünk, amit a sündőrség munkatársai észleltek és az ablakból válaszoltak is rá... Ha hiszitek, ha nem, ők is SÜN-özésbe fogtak, majd leöntöttek bennünket valamilyen színtelen, szagtalan folyadékkal (minden bizonnyal vízzel). Nem sokat törődtünk az egésszel, épp az utolsó korty sörrel voltunk elfoglalva, majd miután kiürültek a palackok, elkövettük azt az ostobaságot, amelyért pár perccel később csúnyán megfizettünk: letörtük az üveg alját, természetesen ügyelve arra, hogy a nyaka épen maradjon.
Joggal merülhet fel a kérdés, mi szükség volt eme meggondolatlan ténykedésre, ám a válasz pofon egyszerű, minden fehér magyar ember tisztában van vele, aki kénytelen a Józsefvárosban (túl)élni mindennapjait. Esténként büdöstetvecigányroma honfitársaink bandákba verődve járják az utcákat, jobb félni, mint megijedni...
Alig, hogy kiértünk a Fiumei útra, éktelen szirénázásra lettünk figyelmesek. Hátrapillantottunk és 7-8 rendőrségi járművet láttunk közeledni. Azt hittük valami komoly incidens történt a kerületben, ahova ekkora erővel kénytelenek kivonulni ávós barátaink, de legnagyobb megdöbbenésünkre mellettünk húzták be a satuféket...
Kipattantak közel !!!30-an!!! a kocsikból és ordítva futni kezdtek felénk. Köszönés helyett a falhoz löktek bennünket, miközben durván szitkozódtak, majd az egyik barátomat hátba rúgták, másikat pedig megemelték és nekipréselték a temető falának. Természetesen engem sem hagytak ki a "muriból", bakanccsal úgy vádlin rúgott az egyik hazaárulókékgeci rendőr bácsi, hogy két napon keresztül nem tudtam rendesen lábra állni és most, egy héttel később is csúnyán be van lilulva. Ilyen agresszív félállatokkal egyébként 2006 ősze óta nem találkoztam.
A fizikai terror mellett természetesen lelkileg is megpróbáltak megtörni bennünket, erdélyi magyar barátomat például "tetves szarházi románnak" nevezték, engem hosszú hajam miatt Jézusnak hívtak, illetve azon röhögcséltek, hogy ha hátulról látnának "megbasznának"...
A legérdekesebb részletek azonban még csak most következnek. Rögtön az úgynevezett intézkedés elején a következő mondatok hangzottak el sündőreink szájából: "Na most hol van a Budaházy bazzmeg? Nincs itt a Budaházy gyökerek? Most legyetek hazafiak, a kurva anyátokat! Vertek már meg rendőrök?" (itt is egy rúgással nyomatékosította mondanivalóját szeretett rendvédelmi dolgozónk)...
Később megmotoztak minket, elvették az üvegek maradványait és azzal vádoltak, hogy mi többször megdobáltuk a rendőrségi objektum kapuját... Közel fél órán keresztül álltunk a falnál felemelt kézzel, mire végre úgy nézett ki, hogy indulhatunk a kerületi kapitányságra. Természetesen hátra bilincselték a kezünket, mondván "csak tudják meg ezek a kis gecik, mennyire szar".
Három külön autóval szállítottak bennünket a Vígh utcába, ahol újab falhoz préselés következett, egy kis lelki pofán veréssel megspékelve. Elvették értékeinket, meztelenre vetkőztettek (hátha bombát raktunk az alsónadrágunkba), majd mindhármunkat külön cellába raktak. Ekkor éjjel fél 1 körül járhatott az idő.
Fél 6-kor jöttek értem legközelebb, hogy kihallgassanak és rabosítsanak. Elmondták, hogy csoportos garázdaság a vád ellenünk, vallomást ügyvéd nélkül természetesen nem tettem, levették az ujjlenyomatokat, elkészítették életem legkitűnőbb "művész"fotóit, majd visszavittek cellámba. 10 óra 30-ig kellett bámulnom a 4 falat, mire végre jöttek értem és visszaadták a cuccaimat, majd elengedtek.
A kapitányság bejáratánál még egy igen kedves sündőr úriember megállított és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
- Maguk dobálták meg az épületünket a Mosonyi utcánál?
- Nem dobáltunk meg semmit.
- Ha rajtam múlt volna, nem lettem volna ilyen rendes és egy alapos verés után nem ide hozom magukat, hanem a Gyorskocsi utcába.
- Maga milyen jó fej...
Hamarosan két társamat is kiengedték, megbeszéltük a történteket majd végre hazamentünk kipihenni az éjszaka fáradalmait.
Összefoglalva tehát 30 rendőr esett nekünk egy héttel ezelőtt késő este, csak mert sünözni merészeltünk és egy sörösüveg nyakat találtak nálunk, amellyel védekezni akartunk egy esetleges cigány támadásnál, ami ismerve a józsefvárosi közbiztonsági helyzetet egyáltalán nem elképzelhetetlen.
De vajon tényleg szükség volt ekkora erődemonstrációra 3 fiatal felnőttel szemben? Megengedhető, hogy egy hivatalos személy intézkedés címszó alatt fizikailag bántalmazzon, emberi méltóságában megalázzon valakit, csak mert hiúságában sértve érzi magát? Akkor is hasonló határozottsággal lépnek majd fel bátor rendőreink, amikor a konyhakést és viperát szorongató rétinigger hordával találják magukat szemben?A választ mindenki találja ki magától...
Végezetül egy kissé átdolgozott Kárpátia dalszöveget küldenék tisztességes,törvény tisztelő rendőr honfitársaimnak :A SÜN AZ CSAK SÜN MARAD, KEZÜKHÖZ VÉR TAPAD, ISTENTŐL EMBERTŐL NE VÁRJON IRGALMAT...
Utolsó kommentek