Most telt be a pohár, megyek, s feljelentem a szomszéd cigányaszonyt. Nem elég, hogy kétnaponta jár át hozzánk lejmolni, hogy állandóan üvöltöznek alkoholista férjével, hogy a lányának "szociális" alapon pikk-pakk kiutaltak egy lakást (persze ingyen és bérmentve), de ahogy családja egyetlen valamire való tagjával, egy tündéri fehér kiskutyával bánik, az egyszerűen tűrhetetlen!!!
Szerencsétlen jószág három órája nyüszít kínkeservesen, ezek a patkányok pedig oda se bagóznak rá. Jó, ha napi egyszer leviszik sétálni, de olyan is előfordult már, hogy három napon keresztül hagyták egyedül a kutyust, étlen-szomjan, majd miután hazajöttek és észrevették, hogy összepiszkította a szőnyeget, még jól el is verték...
Ekkor megfogadtam, ha még egyszer szenvedni látom / hallom ezt a jobb sorsa érdemes kisállatot, azzal a lendülettel megyek a rendőrségre és lesz, ami lesz, megteszem a feljelentést. Kissé változtatnom kell fogadalmamon, ugyanis ma már nincs időm erre a procedúrára, de holnap feltétlenül lépek ez ügyben!
Más. Ismét olyan vagyok, mint 16 évesen. No nem annyira boldog és felszabadult, csupán épp annyi ragya éktelenkedik arcomon, mint kamaszkorom derekán... Felfoghatatlan, hiszen már nem dohányzom, a kávéról is leszoktam, ráadásul az utóbbi pár napban az éjszakázás is elmaradt, ezek a pattanások mégsem akarnak eltűnni, épp ellenkezőleg, egyre szaporodnak.
Na most mennem kell, elküldöm az adóbevallásomat, utána pedig irány FSZ (útközben szerzek valahol "Oxy-t").
Szebb Jövőt!
Utolsó kommentek