Múlt hét közepén történt az alábbi eset, de csak most jutottam el odáig, hogy elmeséljem Nektek.
A kedvenc kiskocsmánkban (Vezér) üldögéltünk az egyik ritkás hajkoronával rendelkező cimborámmal. A kiszolgálás remek, a hangulat kiváló és szerény véleményem szerint Budapest legfinomabb vörösboros kóláját (3/2) itt mérik, potom 200 forintért. Lehet dartsozni, van zenegép, közel van az Örs vezér térhez, szóval jó kis krimó és kész.
Erről jut eszembe...Még tavaly júliusban felvetettem egy úgynevezett nemzeti kocsma projekt elindítását. Sajnos eddig a megvalósítás nem igazán akart összejönni (főként siralmas anyagi helyzetem miatt), de nem feledkeztem meg róla. Ha minden igaz, akkor március közepén végre tényleg elkezdjük feltérképezni Budapest azon vendéglátóipari egységeit, ahol a magunkfajtákat szívesen látják.
Szóval ott tartottam, hogy üldögéltünk, iszogattunk, amikor is leült mellénk egy 60-65 körüli, ősz hajú bácsi. Már évek óta ismerem őt, de a köszönésnél tovább sosem jutottunk. Tudni kell róla, hogy állandó jelleggel olvas (ami természetesen nem baj), szép karvaly orra van és ami igazán érdekes, soha nem láttuk még társasággal. Erős volt a sejtésem, hogy esetleg zsidó, ami most végleg bizonyosságot is nyert.
Mindenekelőtt szögezzük le: önmagában az, hogy zsidó, nem tesz semmit, ahogy azonban látni fogjátok, tipikus díszpéldánya a cionista csürhének, ezt viszont már képtelen vagyok jó szemmel nézni.
Ahogy arra már mindenki rájött, beszélgetésbe elegyedtünk vele. Kezdetben teljesen "semleges" témákról szólt az eszmecsere, úgymint irodalom, zene, család, stb., a gondok, akkor kezdődtek, amikor szóba került a politika. Bár a kutyát sem érdekelte volna, a bácsi fontosnak tartotta közölni, ő bizony zsidó...
Mivel kíváncsi természetű vagyok, rákérdeztem, tartja-e a vallási szokásokat. Elmesélte, hogy a szombatot és a jelentősebb zsidó ünnepeket (Hanuka, Pászka ünnepe,stb.) megtartja, de ő nem vallásos zsidó. Kettőt csuklani sem volt időm, máris a holokausztra terelődött a téma.
Kiderült, hogy több családtagja odaveszett a lágerekben, de arról nem igazán akart beszélni, hányszor kapott kártérítést, ha kapott egyáltalán, mert amikor kifejtettük, hogy szerintünk kissé igazságtalan a jóvátételi rendszer (értsd huszonötödször veszik fel a pénzt a túlélők és rokonaik) és hogy a könyökünkön jön ki a havonta megrendezett holokamu emléknap, majdnem elszabadult a pokol.
Véreres szemeit forgatva ijesztő rikácsolásba kezdett, elhordva bennünket mindenféle nyilasfasiszta/vérnáci kölyköknek, holott egy rossz szót nem szóltunk.
Gyalázni kezdte az Árpádsávos-zászlót, sértegette a jobboldalikat (unblock az összeset), a palesztinokat is szidta, mint a bokrot. Kifejtette, hogy az ötéves legyilkolt kisgyerekek megérdemlik a sorsukat, mert egytől egyig terroristák és a holokauszt nem hasonlítható össze semmilyen formában a Gázában zajló eseményekkel, de még a kommunizmus rémtettivei sem.
Mikor már kezdett hányingerünk lenni (mondanom sem kell nem a piától), szerencsénkre belibbent egy régi ismerősöm és jó hangosan elkurjantotta magát: "Fiatalok! Jöhet egy kis Kárpátia ?"- majd a zenegéphez lépett.
Ahogy a papika ezt meghallotta, fogta a könyvét, kihörpintette a poharát, megtörölte terebélyes nóziját és sietve kereket oldott. Isten áldja a Kárpátiát...
Ennyi volt a sztori. Szebb Jövőt!
ps: Elnézést, ha pongyolán fogalmaztam és tele a bejegyzés helyesírási hibákkal, de hulla fáradtan írtam az egészet!
Utolsó kommentek