Most majd egész nyugodtan lehet árulót kiáltani, esetleg zsidózni, ha az jobban esik, de a magam részéről elhatárolódok a szombat délután megrendezett Becsület napja rendezvénytől.
1945 február 11-én a szovjet csapatok által bekerített, katlanba zárt magyar és német csapatok Budán, a királyi vár területén gyülekeztek. A második világháború egyik legtragikusabb, ugyanakkor hősiességből, kitartásból és bajtársiasságból máig is példát mutató eseménye vette ezzel kezdetét. Az iszonyatos túlerővel szemben, a megadás gondolatával nem foglalkozva, a német és magyar katonák megpróbálták áttörni a kommunista ostromgyűrűt, és a budai hegyeken keresztül elérni a német vonalakat. A negyvenezerből alig pár százan élték túl.
Hazafias kötelességünk megemlékezni őseink páratlan helytállásáról, de egyáltalán nem mindegy milyen formában tesszük. Ha példának okáért valaki február 11-én felsétált a várba és meggyújtott egy mécsest, vagy otthon gondolt elesett elődeinkre, az nemcsak hogy teljesen rendben van, de kifejezetten dicséretes. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, akik még nem felejtették el teljesen, mi is az a hazaszeretet...
Azok viszont, akik szombat délután, mintegy 500-an felvonultak a Hősök terén, a szememben nemhogy nem hazafiak, de többségük kis túlzással rosszabb, mint az utolsó tetves cigány. Ők azok, akik kizárólag fajokban és nem nemzetben gondolkodnak.
Mindegy nekik, hogy magyar verő szerb, vagy szlovák a mellette masírozó "náci testvér", a lényeg, hogy Hitler bácsi eszméit kövesse, más nem számít. Felhasználják jelképeinket, jelszavainkat, de valójában semmi közük hozzánk.
Nincsenek ott tüntetéseinken, nagy ívben tesznek rá, melyik párt irányítja országunkat, kocsmák mélyén érzik legjobban magukat, ahol lehet ugyan hangoztatni az eszmét, de tettekre semmi szükség.
Természetesen nem áll szándékomban általánosítani, hiszen többek között néhény kedves cimborám is jelen volt a szombati dzsemborin, de ők akkor sem a fotelből tépik a szájukat, amikor valóban ember kell a gátra.
Úgy vélem, a nemzeti radikálisok első és legfontosabb feladata a megtisztulás. Beszélhetünk mi cigánybűnözésről, cionista veszélyről, de addig senki sem vesz minket komolyan, ameddig nem rendezzük sorainkat! Rekesszük ki köreinkből a nemkívánatos elemeket és építsünk együtt egy szebb, jobb hazát!
Adjon az Isten Szebb Jövőt !
Ps: A jövőben minden bizonnyal kevesebb, de remélhetőleg annál tartalmasabb bejegyzésekkel igyekszem "megörvendeztetni" kedves Olvasóimat.
Utolsó kommentek