Egy fontos bejelentéssel kezdeném mai bejegyzésemet, amolyan coming out féleséggel:

Nem vagyok, nem lehetek magyar...

Mindenkitől bocsánatot kérek, akit megtévesztettem, akiben reményt keltettem, mentségemre szóljon, múlt hét szombatig tévedésben éltem. Szentül hittem, hogy magyar az, aki magyar szívvel érez, magyar kézzel cselekszik, aki tudja hova kell állni, mikor ember kell a gátra. Lárifári...

Nálamnál fényévekkel okosabb, értelmesebb, tapasztaltabb kopasz úriemberek világosítottak fel a rideg valóságról:

Hosszú hajjal nem lehet az ember "Kossuth katonája"...

További bölcsességeket is megosztottak velem (ex)harcostársaim. Kiderült, hogy fityfenét sem ér, milyen tüntetésen, demonstráción vesz részt az egyszeri hazafi, mennyire elszántan igyekszik megteremteni a sokak által hőn áhított szebb jövőt, mindennek az alfája és omegája:

Jár-e az ember skinhead koncertekre...

Nos, kedves "koncertnácik", ha így áll a helyzet, akkor eszem ágában sincs közétek tartozni, hisz a lábatok nyomába sem érek. Nem (csak) azt a zenét hallgatom, amit ti, szarok rá, hogy hol játszik éppen az Archivum és nem akarok ok nélkül cigányokat rugdosni, számomra egész mást jelent a hazaszeretet! Biztos én basztam el valamit...

Petőfi gondolataival szeretnék további jó náculást kívánni Nektek, felsőbbrendű barátaim:

"Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közülök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos ítéletet rájok!
Százezerszer sújtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyű bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok?
Félre most, lant? futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!"

(A Nemzethez - részlet)

 Ps: Újra hozzászólhatsz (tedd is meg, ha kérhetem) !