Bár a karácsony a szeretet és a megbékélés ünnepe kellene hogy legyen, képtelen vagyok megállni, hogy ne fejezzem ki rosszallásomat a házunkban élő ork kolóniával szemben. Biztosan azért, mert náczi vagyok...

Lényeg a lényeg: ezek a mozdonyszőke rétiniggerek minden ünnepet képesek semmi perc alatt tönkretenni. Legyen akár karácsony, vagy húsvét, március 15., netán október 23-a, kivétel nélkül  dübörgő házibulit rendeznek a földszinten a többi (magyar) lakó és a rendőrség nagy örömére.

Hajnali kettőkor még L.L. Junior kiváló slágereit voltam kénytelen hallgatni, majd a ?Fekete Szemek? (ez csak egy tipp) húzta a talpalávalót. Zámbó Jimmy színre lépésénél már komolyan érlelődött bennem az öngyilkosság gondolata, miközben egy halom kispárnával igyekeztem megfojtani magam, de legalábbis befogni a fülemet ... 

A kiváló muzsikánál csak genetikailag szoláriumozott barátaink voltak hangosabbak. Üvöltöztök, kurjongattak, ajtók csapódtak és ablakok törtek, természetesen Krisztus urunk születésének tiszteletére.  Mert van ám kultúra, "teccik érteni"?

Fél három fele, miután  a tizedik küldöttség könyörgött nekik hiába egy kis nyugalomért, kiérkezett a mindig bátor és tettrekész rendőrség. Az eset szépséghibája csupán annyi, hogy a folyosónkon lakó Margit néni már negyed 12-kor értesítette őket  a kaotikus és tarthatatlan állapotokról, de ismert tény:lassú munkához idő kell...

A két pék egyébként viszonylag rövid idő alatt rendet teremtett, bár amikor az egyik buckalakót megbilincselték és magukkal akarták cipelni, majdnem kitört a háború. "Engedjék mán el a Tónit", "Nem csinát az semmit biztos urak, tessék ehinni", " Részeg, mint a desznyó, nem tehet rula..."

Valamivel négy óra után sikerült elaludnom azzal a boldog tudattal, hogy ma este minden ott folytatódik, ahol tegnap éjjel abbamaradt... Éljen a nagy büdös tolerancia!