A zuglói társasházban, ahol Kedvesemmel élünk csupa vén kommunista lakik, főként minden lében két kanál öregasszonyok.

Köszönni a lehető legritkább esetben szoktak csak, annál többször tesznek degradáló megjegyzéseket ruházkodási szokásomra (főként, amikor Tomcat remek polóiban dohányzom a balkonon).

Kb. három hete Párom részt vett az aktuális lakógyűlésen. Nem rég költöztünk, ezért ez volt az első. A „legfontosabb” ügyek végeztével (hányszor kellett zárat cserélni, kit kell beperelni éppen, stb.) Reni elkövette azt az óriási baklövést, hogy naivan meg merte kérdezni, kirakhatjuk-e az erkélyre a magyar zászlót (az erkélyünkön van a zászlótartó)…

Ne tudjátok meg milyen acsarkodásba torkollott a tanácskozás!

„Mit képzeltek magatokról? Nem vagyunk mi focihuligánok!”

„Micsoda? Egész évben? Szó sem lehet róla!”

„Még mit nem, hogy azt higgyék mi is hangoskodó fasiszták vagyunk!”

 Egyetlen bácsi volt csupán, aki azt javasolta a banyáknak, hogy inkább legyenek büszkék arra, hogy magyarok, a zászló pedig a környéken majdnem mindenhol kint lobog.

Természetesen a többség megtiltotta, hogy kitűzzük a lobogót….

Szörnyű, hogy amíg mindenhol a világban erősödik a nacionalizmus (az ostoba amerikainak még a alsógatyája is csillagos sávos), addig nálunk szégyellni kell mindent, ami nemzeti…

Azért nem adjuk fel ennyire, könnyen, ha nem is a tartóba, de mellé igenis kirakjuk a trikolort, sőt ezek után az Árpádsávos zászlót is!

Szebb Jövőt!