"Miért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? miért? miért?"
"Mi voltál nékem? A váratlanul
talált kincs, mely koldus ölébe hull,
szelíd balzsam a lét minden sebére.
Közeledő, vigasztalást hozó,
majd elforduló, tűnő lobogó,
hajótörött szív szétfosztott reménye."
"Holt remények... Fáj az Élet... Éjbe vész a fénysugár...
Kár ma élni, kár ma már!"
"Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered."
"Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs."
"Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak..."
"Sehol, Soha a neve új hazádnak:
ott vagy. Ott se vagy. Nem vagy. Csak a fáradt
képzelet kapkod a Semmibe utánad."
Utolsó kommentek