Ott hagytam abba legutóbb, hogy szirénázva elindultunk a Gyorskocsi utca hírhedt fogdája felé. Hárman csücsültünk a rabszállítóban, az egyik srácot jól ismertem kedvenc nemzeti kocsmánkból, így nem éreztem annyira elveszettnek magamat. Leginkább a ránk váró eshetőségekről folyt a diskurzus, illetve előállításunk körülményeiről. Mivel tetőtől talpig retkes voltam, köszönhetően ávós barátaink hatékony közreműködésének, megpróbáltam kiszabadulni a gyorskötöző szorításából. Szerencsére rövid "svédtornát" követően sikerült Copperfield-et megszégyenítő mutatványom és végre leporolhattam a ruhámat, megigazíthattam arcomba lógó csapzott loboncomat. Nemsokára kénytelen voltam visszabújni bilincsembe, mert megérkeztünk a lepusztult rendőrségi épület elé.
Kiszálltunk és a főbejáraton keresztül egy szobába vezettek bennünket, ahol már több megbilincselt hazafi ácsorgott, 10-12-en lehettünk, ha nem csal az emlékezetem. A sündőrök megtiltották, hogy beszélgessünk, így hát csendben néztünk ki a fejünkből. Hamarosan újabb 4 fiatal érkezett gúzsba kötve, rendőri kísérettel, legnagyobb megdöbbenésemre köztük volt egy igen csak kedves cimborám is.
Legalább 1 óra tétlen várakozás után végre elkezdődött az ilyenkor szokásos procedúra. Egyenként jöttek értünk, levágták a gyorskötözőket és pórázon vitték el az orvoshoz a jónépet. A végére már csupán hárman maradtunk,; egy gárdista srác, a görög cigány* és jómagam. Ekkor egy ismeretlen, öltönyös úriember érkezett hozzánk és közölte, ő fogja ellátni jogi képviseletünket. Tisztában voltam, honnan fúj a szél, hálás szívvel gondoltam Flávira, aki értesítette a Nemzeti Jogvédő Alapítványt. Az ügyvéd úr meghallgatott bennünket, majd felkészített minket a lehető legrosszabb eshetőségre is. Közölte, hogy hivatalos személy elleni erőszakkal fognak megvádolni mindannyiunkat, ezért nincs kizárva, hogy 30 napos előzetes letartóztatásba helyeztetnek, minden az ügyészek hozzáállásán múlik. Képzelhetitek, mi minden játszódott le a fejemben... Damokles kardjaként lebegett fejem felett a 30 napos kényszerpihenő, ráadásul teljesen ártatlanul.
A beszélgetést követően lefényképeztek, majd megkaptam különbejáratú fémbilincsemet a már említett pórázzal és az orvosi szobába vezettek. A doki megmérte a vérnyomásomat, pánikbetegségemre felírt egy nyugtatót és utamra bocsátott. Kivételesen nem kellett meztelenre vetkőznöm, ezért nem éreztem annyira megalázónak a történteket, mint annyiszor máskor.
Kísérő droidom az udvaron keresztül a fogda részleghez vezetett. Ott felírták adataimat, letétbe helyezték minden apró-cseprő cuccomat, kivetették a cipőfűzőmet is, nehogy véletlenül öngyilkos legyek a cellában... Megpróbáltak meggyőzni, hogy átmenetileg távolítsam el testékszereimet is, mert a szabály az szabály, de közöltem velük, hogy kérésüket képtelen vagyok teljesíteni, ha akarják megpróbálhatják ők kiszedni valahogy, nekem nem megy. Ennyiben maradtunk... El kell mondanom, a benti "személyzet" korrekten viselkedett velem, az egyik sünci még cigarettával is megkínált, amit természetesen visszautasítottam. Pár perccel később egy cellában találtam magamat, egyes-egyedül.
Első dolgom volt előszedni a cigisdobozomat (nálam maradhatott) és gyorsan elszívni két szállal belőle a nagy "ijedtségre", majd leültem az egyik priccsre. Az elkövetkező órákat többnyire dohányzással, kopogással és olvasgatással töltöttem. A szomszédos cellában fentebb említett barátom hűsölt, a dörömböléssel jeleztük egymásnak, hogy élünk és virulunk. A-tól Z-ig áttanulmányoztam az előzetes letartóztatásban sínylődő rabok jogait és kötelességeit, tisztában voltam vele, mikor telefonálhatok majd, milyen csomagot fogadhatok, hol tehetek panaszt, stb., ha véletlenül hosszabb ideig leszek kénytelen élvezni a rendőrség vendégszeretetét.
10 óra magasságában értem jöttek és egy szobába vezettek, ahol két rendőr várt rám. Megkérdezték miért hoztak be, mi történt velem konkrétan, jegyzeteltek pár sort, majd utamra bocsátottak. Egy másik szobába kísért különbejáratú sünöm,ahol az ügyvédemmel találkozhattam újfent. Jó hírekkel örvendeztetett meg, elmondta, hogy az ügyészek senkit sem akarnak bent tartani huzamosabb ideig, valószínűleg a hajnali órákban kiengednek mindenkit. Aláírtam a meghatalmazást, majd elköszöntem tőle és visszaslattyogtam átmeneti szállásomra.
Újabb másfél órás tétlenkedést követően nyílt a cellaajtó és közölték, nemsokára hazamehetek. Visszakaptam értékeimet, aláírtam fél tucat papírt, majd lekísértek a kapuhoz és útilaput kötöttek a talpamra.
Kiléptem az ajtón és mélyet szippantottam a szabadság mámorító illatából, közvetlenül ezután Flávia borult a nyakamba és Zolika veregette a vállamat. Kimondhatatlanul örültem, hogy ilyen barátokkal áldott meg a jó Isten, meghatódva hallgattam végig "vallomásukat", miként próbáltak jogi segítséget keríteni számomra, hogyan és mennyit vártak a fogda épülete előtt. Ezúton is szeretném megköszönni Nekik, valamint Kristófnak és Bencének is, akik szintén tiszteletüket tették a Gyorskocsi utcában!
Természetesen megvártuk Zs. barátunk szabadulását, meglapogattuk az ő hátát is, majd elindultunk a Blaha Lujza tér felé. A többiek még visszamentek nemzeti kocsmánkba megbeszélni a történteket,én pedig jobbnak láttam haza bandukolni és kipihenni a nap megpróbáltatásait.
Dióhéjban ennyi lett volna a történetem. Ok nélkül, ártatlanul, egy rosszindulatú seggfej kicsinyességének hála 8 órát töltöttem őrizetben és minden bizonnyal megvádolnak majd hivatalos személy elleni erőszak elkövetésével. Nem félek! Hozhatnak hamis tanúkat, hazudhatnak bármit, nem fognak tudni rámbizonyítani semmit. Egyetlen fotón, vagy videofelvételen sem szerepelek majd, mert valóban nem tettem semmi törvénybe ütköző dolgot, tanúim pedig nekem is vannak, így semmi esélyük! Ha pedig bizonyítékok nélkül, koncepciós perben mondanak rám előre megírt ítéletet, lelkük rajta. Szépen bevonulok, éhségsztrájkba kezdek és a végsőkig kitartok!!!
Október 23-án pedig nem fogom itthon mereszteni a seggemet, elhihetitek...
*Görög cigány: tüntetésekről ismert, alacsony, 20-25 év körüli roma fiatalember. Különleges ismertetőjegyei: többnyire Ferencváros mezben jár a demonstrációkra, alatta általában görög válogatott futballmezt visel, beszéde érthetetlen, valószínűleg értelmileg sérült, szellemi fogyatékos.
Utolsó kommentek